1. rész: Milyen fajtái vannak a stressznek? Miért alakul ki?

Ki szeretne stresszes életet? Nyilvánvalóan senki – elég fura hozzáállásnak tartanánk, ha valaki direkt keresné magának a zűrt. Merthogy a stressz egyértelműen negatív felhanggal és jelentéstartalommal bír a legtöbbünk számára. Elég rossz a sajtója, az már biztos.

Magyar nyelvű irodalma is igen jelentős, érdemes utána olvasni. Ha csak egy névre emlékszel a stressz kapcsán, Selye János legyen az.

Na de mit kell tudnunk róla? Mármint a stresszről.

A stressz lett a XX. század csendes gyilkosa, minden jónak elrontója – és nem szűnt meg annak lenni a XXI. században sem. A definíciója szerint ez egy jelentős megküzdést, alkalmazkodást igénylő inger.

Mielőtt kiátkoznánk a stresszt, fontos megjegyezni valamit. Stressz nélkül valójában csak vegetálnánk, az életünk nagyjából egy cserép virágéhoz hasonlítana, ahol nagy bizonyossággal minden előre látható: a napfény, a víz, a növekedés és elhullás. Nem lenne cél, ami motiváljon, nem lenne miért küzdeni. A megküzdést, alkalmazkodást igénylő ingerek, azaz a stresszorok igenis fontos szerepet töltenek be az életünkben – még az üzleti életben is!

Stressz tehát mindenkit ér – a “túladagolt stressz” okoz betegséget és jelent veszélyt.

Alapvetően három típusát különböztetjük meg:

  • A jó hír az, hogy van jó stressz is! Ezt Selye eustressznek nevezte el. Izgalomra, boldogságra, örömre reagál így a testünk – egy sikeres üzletkötésre, a gyerek felvételére az egyetemre, egy teljesített sportkihívásra.
  • Akut stressznek a hirtelen behatásra fellépő stresszállapotot nevezzük. Ez elmúlik, miután a stresszfaktor megszűnt. Ilyen például egy nehéz tárgyalás befejezése, vagy egy fontos prezentáció megtartása.
  • A krónikus stressz olyan hosszan tartó és intenzív stressz, ami miatt csapdahelyzetben érezzük magunkat; azt érezzük, hogy összecsapnak a fejünk felett a hullámok. Ilyen egy hosszan fennálló, negatív üzleti vagy magánéleti helyzet (gazdasági válság; elhúzódó tárgyalás a leépítésekről a szakszervezettel; negatív hangulatú munkakörnyezet; bonyolult, hosszadalmas válás).

Rendben, megértettük, talán már át is éltük, hogy veszélyes a stressz – de mit tudunk tenni, hogy ne menjen rá az életünk se konkrét, se átvitt értelemben?

A fenti stressztípusokat kiváltó ok (stresszor) lehet fizikai (külső) vagy pszichés (belső) inger.

A fizikai ingerek ma már többnyire elég jól kézben tarthatók, ráadásul a hétköznapi életben ezek csak viszonylag rövid ideig fennálló behatások. Alapos felkészüléssel, előkészítéssel, rendszerezettséggel elkerülhetjük ezeket: az eszközeink (autó, számítógép, kávéautomata) karbantartása, munkakörnyezetünk rendezettsége, időszakos orvosi szűrések, kivizsgálások – minden olyan tevékenység, ami biztosítja, hogy ne, vagy csak minimálisan érjenek minket külső, fizikai ingerek, amelyek stresszhelyzetet okozhatnak számunkra.

Elindulhatunk névjegykártya vagy prezentációs anyagok nélkül is egy tárgyalásra, de jelentősen javítja a helyzetünket, ha ezeket a stresszorokat eleve kiiktatjuk. Még a telefonunk rendszeres karbantartása és feltöltése is ide tartozik, ahogy az is, hogy se éhesek, se szomjasak ne legyünk. Gondold végig, hogy, számodra milyen fizikai ingerek okoznak időről- időre stresszhelyzetet – hidd el, hogy hamar meg fogod találni, hogyan tartsd kordában őket.

A pszichés ingereket nehezebb ellenőrzés alatt tartani. Ugyanarra az ingerre eltérően reagálunk – ami nálam szorongást válthat ki, azt más észre sem veszi. Ezért nézzük meg inkább más oldalról.

A stressz oka igen gyakran az elvárásokban gyökeredzik. Van egyfajta (indokolt vagy nem indokolt) elvárásunk a szituációval kapcsolatban, és erre reagálunk. Ha nagyjából úgy mennek a dolgok (tárgyalás, randi, sportmeccs), ahogy elképzeltük, akkor minden OK – de amint nagyon másképp alakul, megjelenik a stressz.

Mi befolyásolja még?

Mindezeken kívül meg kell említenünk, hogy van két hatalmas terület, amely befolyásolhatja a stresszhez és a helyzetekhez való hozzáállásunkat: a szokásaink és a kommunikációnk.

  • A szokásaink akkor válnak stresszforrássá, amikor megakadályozzák, hogy a kitűzött céljainkat elérjük. Szoktam mondani, hogy mutasd a szokásaidat és megmondom, vár-e rád siker. A szokások olyan mélyen bevésődött mintázatok, amelyekhez nem kell tudatosság, automata üzemmódban működtet minket – ha viszont új eredményeket akarunk, igen gyakran új szokásokat kell kialakítanunk. A bevált mintázatokat célszerű duplikálni mind egyéni, mind csapat, mind céges szinten.
  • Elég szorosan kapcsolódik ehhez a területhez és úgy általában a gondolkodásmódhoz a kommunikáció. Ez önmagában egy óriási terület – ezért koncentráljunk csak a stresszhez kapcsolódó kihívásokra. Két szinten érdemes ezt is megvizsgálni: az önmagunkkal folytatott belső kommunikáció: ez mennyire járul hozzá a stressz szintünkhöz, illetve a külső, másokkal folytatott kommunikáció: képesek vagyunk-e olyan módon és azt kommunikálni, ami hozzásegít minket a céljaink eléréséhez.

Ebből a belső monológunk talán fajsúlyosabb, hiszen ez van hozzánk a legközelebb, ezt “halljuk” a leggyakrabban és ez gyökerezik a gyermekkorunkban – itt viszünk tovább számos (gyakran nemkívánatos) mintázatot.

De mégis mit kezdhetünk ezzel? Mi a megoldás? Hogy csökkenthetjük a stresszt, hol lehet belenyúlni a rendszerbe?

Ezzel foglalkozunk a következő részben.

Please follow and like us:
error