5+1 mítosz, amit most lerombolok

Annyi kusza és félinformáció van a fejekben a coachinggal kapcsolatban, hogy valójában nem is csoda, hogy jelenleg ezt egy felkapott, de meg-nem-értett divathóbortnak tartják. Amikor belépek egy üzleti találkozóra vagy bármilyen szervezett rendezvényre, ahol üzletemberek vannak: ha eldobnék egy palackot, biztos, hogy legalább három coachot eltalálnék vele. Ilyenkor rendkívül hatékonyan – pusztán a jelenlétemmel – megemelem az egy négyzetméterre eső coachok számát. 🙂

Akkor mi az alapja annak, hogy bár ma már mindenki (is) coach, mégis alacsony a szakma presztizse? ÉS még a jóknak is akad nehézségük a megítéléssel?

news-2094390_640.png

Ennek leginkább két oka van.
Az egyik az, hogy nagyon alacsony a piacra való belépési küszöb. Néhány hétvége alatt elvégezheti bárki a tanfolyamot. És néhány hónap bizony nem elég ahhoz, hogy valaki szakmailag felkészült legyen.
A másik abból táplálkozik, hogy “hallottam már valakit, aki látott olyat, aki beszélt egyszer egy coach-csal”. És hát mind csaló… Szóval mindenki találkozott már ezer coach-csal, de kevesen dolgoztak akár eggyel is. Nemhogy témánként, nehézségenként eggyel-eggyel… Esetleg olyannal, aki szakosodott egy helyzetre vagy területre. Nincs tehát valós tapasztalat, csak hiedelem és prekoncepció.

Sokan azt gondolják, hogy tudják, hogy mit csinál egy coach, hogyan dolgozik, miben tud segíteni, amikor azonban rákérdezek, akkor kiderül, hogy távolról sem olyan egyértelmű a kép. Keverednek a dolgok, fals infókból és homályos elképzelésekből táplálkozik a coachok imidzse. Nosza, romboljunk le és tegyünk helyre néhányat!

1. A coach majd jól megmondja a tutit

Nos, ez is elképzelhető, bár kicsi az esélye. Sokan keverik a coachot a tanácsadóval. A tanácsadók kimentek a divatból, ezért most klasszabbul hangzik, ha coachnak hívják magukat. Találkoztam már pénzügyi tanácsadóval, meg hálózatépítővel, meg csuda tudja még kivel, aki mind-mind coach volt.
Tehát a coach nem mentor, nem tanácsadó és nem pszichológus – hogy csak a leggyakoribb keveredéseket említsem. Miben különböznek ezek egymástól? Nagy vonalakban a következőkben:


Coach: olyan szakember, aki segít elérni a céljaidat – szerintem a legcsúcsszuperebbek nem csak ezt érik el, hanem olyan transzformációhoz segítenek hozzá, hogy a változásod belülről fakad, új szemüvegen át látod a világot és nem csupán a célod éred el, hanem többé, jobbá válsz a folyamat során. És ez a változás veled is marad.
Mentor: a mentoring sokkal inkább kapcsolat-fókuszú támogatás. Ilyenkor a mentor a szárnyai alá vesz és megtanítja neked a szakma csínját-bínját. Azért, mert ő már elért valamit az adott területen, és azért, mert erős a kapcsolatotok.
Tanácsadó: a tanácsadónak van valamilyen specifikus módszere és/vagy tudása, amire neked szükséged van a fejlődéshez, növekedéshez. Többnyire ugyanezt adja mindenkinek: ha ezt az eredményt akarod, ezt kell tenned. Pont. (Persze, tudom, differenciál – de a lényeget érted: ő a szaki, aki megmondja, hogy mit kell csinálnod.)
Pszichológus: hát ez ugye egy másik biznisz. Ehhez mondjuk pszichológus végzettség kell, és egyéb technikai dolgok, de a legnagyobb különbség, hogy a pszichológia sokkal inkább múlt fókuszú lélekápolás, míg a coaching jövő fókuszú, és igen gyakran cselekvésorientált. (Kéretik pszichológusoknak nem felkoncolni…)
És természetesen ne feledjük el az adu ászt: a legjobb barát! Na, ő tényleg megmondja a tutit. Ha kell, ha nem. És mivel a barátod, pont úgy fog gondolkodni, ahogy te (leginkább), és véletlenül sem szakértő, szóval akár tévedhet is. De legalább jó cimbik vagytok. Tényleg: minek neked coach, ha van egy okos barátod?

És itt van a kedvencem a tutival kapcsolatban: “elég egyszer, max. kétszer találkozni vele, és megoldódik minden gondom”. Akkor valószínűleg varázslóval találkoztál, vagy mondjuk Tony Robbins-szal. Több évnyi elakadást vagy hiedelmet egy alkalommal elpucolni? Most tényleg? Évtizedek óta csinálsz valamit és majd két üléstől elmúlik?

A coaching valójában egy hihetetlenül hatékony módja a személyes fejlődésnek. A coach segít, hogy a saját helyzetedet más szemszögből is megvizsgáld és támogat abban, hogy megtaláld a saját megoldásodat. Így tehát a személyes növekedés egyik legjobb módszere is.

2. A coaching parasztvakítás, a gazdagok hóbortja

rabbit-3029647_640.png

Pénzbe kerül, ezt mondjuk nem tagadom. De a parasztvakítással azért vitatkoznék. Ha még nem voltál coachingban, akkor tényleg elég hülyén néz ki, hogy azért fizetsz, hogy valaki leüljön veled beszélgetni, ÉS MÉG CSAK MEG SEM MONDJA A TUTIT!

Parasztvakítás akkor lesz, ha semmi, de semmi eredménye ennek a folyamatnak. Ha nincs változás. Nincs fejlődés. Nem tudod megfogalmazni a céljaidat. Meg tudod fogalmazni, de egy pöttyet sem kerülsz hozzájuk közelebb. Ha megmondja a tutit, és neked az nem is fekszik, tiszta kényszer az egész, nem illeszkedik a személyiségedhez. Nincs maradandó változás. Ha egy felkészületlen coach-csal találkozol, akinek fogalma sincs szakmáról.

Lehet, hogy a gazdagok hóbortja, de szerintem inkább a céltudatosak és hatékonyak eszköze. Ha a világ legnagyobb cégeinek vezetői, az élsportolók, a semmiből kitűnő “nempercemberek” úgy gondolják, hogy a piszok limitált idejükből áldoznak arra, hogy fejlődjenek, akkor lehet, hogy ez olyasmi, amire érdemes figyelni. Nehogy azt gondold, hogy a pénz a legfontosabb erőforrásod. Természetesen fontos – de a pénz jön és megy. Ha elköltöd, keresel helyette másikat. Lesz bevételed. A pénz áramlik.
Az idő azonban nem. Az ha egyszer elmúlt, akkor soha nem kapod már vissza. És akik a csúcson vannak, tudják ezt. Mégis – vagy éppen ezért – jól beosztják. És bizony jut belőle személyes fejlődésre. Elgondolkodtató, nem?

3. Minden coach egyforma: egyet láttál, mindet láttad

eggs-1949829_640.jpg

Öööö, igen. Végülis. Ahogy minden nő/férfi egyforma. Többnyire van két kezük, két lábuk, két fülük, egy szájuk. És ez fontos: két fülük és egy szájuk. Remélhetőleg ilyen arányban is használják. Kétszer annyit figyelnek és hallgatnak, mint amennyit beszélnek. Ugyanis nem a coach a főszereplője ennek a folyamatnak. A coach “csupán” egy katalizátor. Egy tükör. Reflektál és kérdéseket tesz fel. Összefoglal és visszaad.
És nagyon nem egyformák. Mint minden szakmában, itt is vannak különbségek. Vannak jó burkolók, meg tragikusan rosszak. Jó autószerelők, meg kóklerek. Végülis főzni is mindenki tud, mégis a Michelin csillagos éttermekbe járnak a népek kulináris élményekért. Oda tudatosan, máshol meg lehet szerencséjük.

Szóval érdemes kicsit utánajárni, hogy kivel szeretnél dolgozni. Hány év tapasztalat van mögötte? Hiteles-e abban, amit csinál? Van-e saját tapasztalata vagy tankönyvszagú, amit mond és csinál? Tudja-e, hogy milyen egy igazán nehéz, embert próbáló helyzetből kikeveredni? Saját jogon bölcs, vagy Coelho idézeteken edződött? Képes nem bevonódni a szituációba, vagy zuhan veled? Erős bástya, vagy ingatag fűszál? Amikor találkozol vele: azt érzed, hogy jó helyen vagy, vagy csak idegesebb leszel?

Nyilván az sem árt, ha van papírja arról, hogy tudja mit csinál. De mivel nincs ma Magyarországon standard képzés, ezért szerezhetett papírt három hónap alatt meg évek alatt is. (Nem, a többéves képzés nem azért van, mert oda a lassúbbak járnak…) Egy jó coach látja a lelkedet – nem mindegy, hogy kinek adsz hozzáférést.

Egy hatékony coaching folyamat hihetetlen erőket mozgat meg és segít hozzáférni azokhoz a belső erőtartalékokhoz és értékekhez, amelyek amúgy már ott vannak, csak esetleg nem tártad még fel őket, nem használod napi szinten, nem fogalmaztad még meg, és hasonlók. Tudom, hogy sokkal többre vagy képes, mint gondolnád, és több van benned, mint hiszed.

4. Majd elmegyek egy tréningre és megoldódnak a dolgaim. Vagy még egyszerűbb: elolvasok pár könyvet

woman-1852907_640.jpg

Tedd azt. Mert ezek jók.
A tréning nagyon jó eszköz: azonnal kipróbálhatsz valamit, szinte a gyakorlatban tanulsz. Egy hátránya van, hogy megint neked kell igazodnod ahhoz, amit a tréner szerint meg kell tanulnod. Ha mázlid van, akkor jó tréner kezei közé kerülsz, és figyelembe veszi a tanulási stílusod (is). Ha még nagyobb szerencséd van, akkor pont akkor kapod, pont olyan mennyiségben, pont azon a szinten (és a többi, és a többi), ahol, ahogy és amikor szükséged van a tudásra.

A könyvek pedig igazi aranybányák. Nem hiszem, hogy létezik olyan téma, amiről ne írtak volna még könyvet. Remélhetőleg jót is. Bármikor leveheted a polcról, fellapozhatod újra és újra. Hihetetlen mennyiségű tudás és bölcsesség halmozódott föl papíron (vagy e-bookon). De van-e időd mindet elolvasni? Mérő Lászlótól hallottam, hogy a coach valójában bérolvasó… Ebben lehet valami 🙂
De megint csak van itt egy kis bibi. A könyv hiába zseniális – kizárólag az olvasóra van bízva, hogy jönnek-e a felismerések. Hogy meglátja-e az összefüggéseket. Hogy tudja-e saját helyzetére alkalmazni az olvasottakat. A könyv bizony nem tesz föl kínos kérdéseket. Te csak olyanokat fogalmazol meg, amikkel még komfortos vagy. Esetleg felteszed a nehezebbeket is, de benne ragadsz egy ördögi körben, és nem tudsz továbblépni. Mert nincs hozzá eszközöd. Mert nem tudsz eltávolodni a helyzetedtől.

És igen, még sok-sok hasznos eszköz van. Kiegészítésként – a coaching mellett, mert az valóban személyre szabott, olyan ütemben halad, ahogy te haladni tudsz. Ne akard megspórolni a fejlődést, mert mindig ugyanazokat a köröket fogod futni. Állj bele a saját fejlődésedbe, még ha kényelmetlen is, mert ez visz igazán előrébb. “Mindegy, hogy az apád milyen magasra nőtt, a te növekedésed a te dolgod.” – tartja az ír mondás.

5. Nehogy már egy coach tudja, hogy mit kell csinálnom! Nem is ismeri a cégem. Meg engem se!

Ez valamelyest összecseng azzal, hogy sokan azt várják, hogy a coach majd megmondja lépésről lépésre a feladatokat és most már “csak” végig kell csinálni. A végigcsinálás sem megy a legtöbbünknek – merthogy itt jönnek elő a korlátaink, a hiedelmeink, a nehézségeink. De ha az úton egy coach segítségével haladsz, akkor közösen arrébb tudjátok tolni az akadályokat. És nem kell behatóan ismernie a coachnak a cégedet. Az a tanácsadó feladata. Azt kell tudnia, hogy te hogyan tudod majd megfejlődni a megfejlődnivalódat.

Makacsul hiszek abban, hogy egy szervezet fejlődésének felső korlátja a vezető fejlődésének a felső korlátja. Vagy póriasabban: fejétől bűzlik a hal. Ha a vezető nyitott és fejlődik, magával húzza a céget is. Ha nem, akkor senki sem tud gyorsabban fejlődni, elfejlődni mellette, mert nem fogja hagyni. Nem feltétlen gonoszságból, azért mert nem érti, nem értékeli.

A coachnak tehát nem dolga átvilágítania a cégedet. Téged kell értenie. Ahogy az edző sem futja le a távot a sportoló helyett, nekünk, coachoknak sem kell megoldanunk helyetted a feladataidat. Ha jó coach-csal dolgozol, akkor pont azt kapod tőle, amire szükséged van, hogy jobb lehess. Olyan, mintha lenne alattad egy biztonsági háló: ha zuhansz elkap, de igazából ez csak azért van ott, hogy megnyugtasson, mert valójában tudja, hogy képes vagy megugrani, amit meg kell. Nincs is szükséged a hálóra.

+1 A coach valami superhuman – tuti, hogy minden kerek vele, már-már tökéletes emberszerű képződmény

Az a helyzet, hogy a coach is csak ember – ugyanolyan indíttatásokkal, driverekkel, nehéz múlttal, nehézségekkel, mint bárki más. Ember, akire ugyanúgy hatnak azok a tényezők, amelyek mindannyiunkra. Láttam már mindenféle embert, és itt a hangsúly az EMBER-en van. Volt, akivel finoman szólva is nehezen lehetett kijönni. Remekül segített bizonyos szituációkban, de önmagára nem mindig tudta mindezt értelmezni. Láttam olyat is, akinek dollárjel volt a szeme helyén, mint Dagobert bácsinak. És találkoztam olyannal is, akire felnéztem, mert hiteles volt. Nem próbált többnek látszani, mint ami volt. Megnyugtató volt a társaságában lenni. Tudta, hogy mikor kell csendben maradnia, és mikor kell tovább ösztökélnie a másikat.
De mindenek előtt a coach várhatóan olyan szakember, aki folyamatosan képzi magát, tanul, nem elégszik meg azzal, ahol tart, amit tud, mert tisztában van azzal, hogy milyen hihetetlenül sok mindent nem tud még. És minden egyes újabb elsajátított anyag egy újabb eszköz arra, hogy másoknak segíthessen.
Tehát nem hibátlan – de fejlődik.

Tudom, hogy még sok kifogás, fals infó létezik a coachokkal kapcsolatban. Mint minden szakmával kapcsolatban. Ezért azt javaslom, hogy járj nyitott szemmel. Nem csak az fontos, hogy mit mondanak, hanem az is, hogy ki mondja.
Értő módon fogadd ezeket az információkat. Kérdőjelezd meg, ha szükséges, de kellő bizalommal fordulj a coaching felé, mert remek módszer, ha elég nyitottan állsz hozzá.

Please follow and like us:
error