Mielőtt bármit is beszélhetnénk érdemben a coachingról, szánni kell néhány percet egy annál is fontosabb dolognak. (Igen, van olyan… Még szerintem is 🙂 ) Maga a coaching folyamat ugyanis tökéletesen hatástalan marad mindaddig, amíg nem előzi meg minden változás és változtatás alapja: a felelősségvállalás.
Dolgozhat veled a világ legjobb coacha, mentora, trénere, bármilyen fejlődést támogató szakembere, ha nem előzi meg az a kérdés, hogy “Mit tehetek ÉN azért, hogy ez a helyzet változzon?” Könnyű mindig kifelé mutogatni és másoktól várni a megoldást. Majd ha a párom változik, változom én is. Ha az anyósom nem lenne olyan kibírhatatlan, elviselném én is. Ha a gyerekem teljesít, támogatom én is. Ha a főnököm előléptet, jobban teljesítek én is. Ha a kollégáim nem fúrnak, túlórázom én is. Ha lenne időm, sportolnék én is. Ha találnék minden sarkon egészséges és finom ételeket, vékonyabb lennék én is. És a sor végtelenségig folytatható.
Csakhogy a rendező elv nem ez. Darren Hardy-tól láttam a következő mondatot: You get in life what you tolerate. Azaz: azt kapod, amit tolerálsz. Nem többet, nem kevesebbet. Nem az van az életedben, amit szeretnél, amit célként kitűztél, hanem az, amit még hajlandó vagy elviselni.
A dolgok nem csupán megesnek veled. Aktív, alakító részese lehetsz, ha vállalod. Ha felteszed a kérdést: Hogyan változtathatnék a kialakult helyzeten? Csupán az esetek elenyésző hányadában kell két mérhetetlenül nehéz helyzet közül választani. Sokkal inkább jellemző, hogy a választás az ismert kényelem, és az újszerű kényelmetlen, erőfeszítésekkel (tanulással, lemondással, fejlődéssel, új szokásokkal) járó változás között dől el. És aki nem vállalja a felelősséget, az bizony egyhelyben marad.
A coaching véleményem szerint a világ legjobb módszere arra, hogy személyre szabottan a lehető legnagyobb fejlődést érhesd el, hogy a fejlődés útjára lép, hogy ne csak elméletben, de gyakorlatban is végre a megvalósítsd az elképzeléseidet.
Mégis kettős a coaching megítélése.
Ha olyan jó, akkor hogyhogy nem jár mindenkinek kvázi alanyi jogon egy coach, aki kihozza belőle a legjobbat? Nyilván humbug az egész: egyszer már én is hallottam valakiről, aki majdnem találkozott már egy coach-csal, és tessék: semmi, de semmi eredménye nem lett. 😔
Aki azonban vállalja mindazt, ami egy coaching folyamattal jár, hajlandó szembenézni a korlátaival, a nehézségeivel, a félelmeivel, az szárnyakat kap.
Szeretjük feketén-fehéren látni a világot, mert az olyan jól leegyszerűsíti a dolgokat – a varázslat viszont éppen az apró részletekben van. A jókor feltett jó kérdésben. A megfelelő időben függőben hagyott válaszban. A jó érzékkel adagolt ismeretekben és információkban. A személyreszabott feladatokban.
Az ügyfél részéről pedig a teljes elköteleződésben és felelősségvállalásban.
Aki a coach-ra vár, hogy az megmodja, kitalálja, megtervezze, levezesse, előkészítse, kikövezze az utat a sikerhez – nagyot fog csalódni. A coach csak azzal tud dolgozni, ami jelen van. Ha ez hárítás, akkor azzal. Ha proaktivitás és energia, akkor azzal.
Neked miben kell előrelépned?
Mi tart vissza attól, hogy meg is tedd a szükséges lépéseket?
Miért nem érted már el?
Miről kell lemondanod ahhoz, hogy elérd, amit szeretnél?
Ha tetszett ez a bejegyzés, oszd meg másokkal is!
by Lepés Marianna