A REZILIENCIA ÉS A MEGKÜZDÉSI TECHNIKÁK

Minden, amit a stresszről tudni akartál – 3. rész

Mi is az a reziliencia? Ez a remek szó a rugalmas ellenállási képességünket írja le – és hát elég könnyű belátni, hogy a stressz kezeléséhez (azaz a jelentős megküzdést, alkalmazkodást igénylő ingerekhez) a rugalmasság nem csak hogy előnyt, de magát a túlélést jelentheti. Azt írja le, hogy mennyire vagyunk képesek alkalmazkodni, milyen gyorsan áll vissza a rendszer a behatás előtti állapotába. Ha reziliensek vagyunk, akkor viszonylag gyorsan, ha nem, akkor sokáig fennállhat a káros inger, ez pedig krónikus stressz-szindrómát okozhat. A kérdés tehát az: törik vagy hajlik?

Mi kell ahhoz, hogy ne törjünk, hanem gumilabda módjára visszapattanjunk?

A 2. részben említett gondolkodásmód fontosságát idecitálva: értenünk kell, hogy a változás, a fejlődés, a célok elérése olyan helyzeteket hoz, amelyekre nem vagyunk felkészülve, nincs benne rutinunk. Éppen ezért olyan szituációban találjuk magunkat, amit hagyományosan kudarcnak tekinthetnénk. Kivéve persze, ha ezt tanulási folyamatnak foguk föl – azaz a fejlődő szemlélet jellemez minket és tudjuk, hogy a képességeink gyakorlás útján fejlődnek, valamint, hogy a kudarc nem más, mint lehetőség a tanulásra és az irányváltásra. A nehézségek – szemben a rögzült szemlélettel – kísérletezésre buzdítanak minket és a folyamatos fejlődés innen fakad. Természetesen itt is fontos, hogy ez a feszültség ne álljon fönn állandóan, hiszen még akkor is meg kell néha pihennünk, és biztonságot kell teremtenünk, ha egyébként személyiségünket tekintve kockázatvállalók vagyunk.

Nagy szükségünk nincs erre a kockázatvállalásra, ha folyamatosan a megszokás-zónánkban mozgunk, de ott nincs is fejlődés. Se kudarc. Se stressz. Ezért inkább az a kérdés, hogy mekkora ez a megszokás-zóna. Ha olyan kicsi, hogy zéró toleranciát mutat a legkisebb változás kapcsán is, akkor bizony erős korlátokat állítottunk az üzleti sikereinknek. Ha azonban ez egy jól bejáratott, folyamatosan bővülő, nagy mozgásteret biztosító megszokás-zóna, akkor kevésbé van szükségünk stresszkezelési technikákra, mert hihetetlenül gyorsan és jól tudunk reagálni az ismeretlen és új helyzetekre is.

Mivel a stressz egyértelműen része az életünknek – kiiktatni teljes mértékben nem lehet, de nem is érdemes, ha nem akarunk vegetálni csupán, de fejlődni, növekedni. Érdemes tehát úgynevezett “megküzdési technikákat” alkalmazni. Alapvetően kétféle megküzdési módszer ismert irányultságát tekintve: az egészségtelenek rombolnak, még több kárt okoznak. Ilyenek az alkohol, a drog, a gyógyszer, a dohányzás, az úgynevezett stresszevés és még hosszan sorolhatnánk. Ezek ugyan segítenek a pillanatnyi stressz-állapotot oldani, megoldást azonban semmiképpen sem jelenthetnek.

Az előrevivő megküzdési technikák azonban nem csak az adott stressz-szintet csökkentik, egyéb jótékony hatásaik is vannak hosszabb távon – segítenek például kialakítani és később fenntartani a fejlődő gondolkodásmódot.

Nézzük meg ezeket: (rövid részlet a Citromfacsaró című könyvemből)

1. “Vedd magad körül támogató emberekkel! Legyél barátokkal, elfogadó, segítő, megértő családtagokkal. Egyedül lényegesen nehezebb szembenézni bármilyen nehézséggel. Legyenek körülötted olyanok, akik szeretettel és megértéssel vesznek körül, biztatnak és támogatnak is, ha kell. Nagyobb eséllyel tudsz segítséget kérni és elfogadni tőlük. Persze időnként éppen az ilyen támogató kör hiánya miatt találsz magadban megoldásokat, vagy egészen hihetetlen képességeket.
2. Légy része olyan közösségeknek, amelyek nem csak tolerálják, de egyenesen bátorítják a fejlődést! Olyanoknak, ahol a fejlődés és a tanulás a norma. Ezek lehetnek szakmai csoportok vagy önsegítő körök, társaságok. Itt is igaz, hogy amennyiben szükséged van rá: kérj segítséget.
3. Dolgozz a pozitív önképeden! Nem születik senki negatív önképpel. Ezt az évek során szedegetjük fel és alakítjuk ki magunknak. De ez nem egy életfogytiglani ítélet. Ez változtatható. Csak akkor marad negatív, ha elhiszed.
4. Tűzz ki reális célokat! Meg nem reálisakat is. Egyáltalán: tűzz ki célokat. Nagyságrendekkel könnyebb elérni olyanokat, amiket legalább megfogalmaztál.
5. Cselekedj! Rendszeresen, ne kampányszerűen. Tedd a cselekvést is szokásoddá. Minden nap dolgozz a céljaidon, így rendszeresen lesz sikerélményed is. Minden kis lépés közelebb visz ahhoz, hogy megküzdj a stresszhelyzettel.
6. Legyen stresszlevezető technikád! Ismerd magad annyira, hogy tudd, mi segít lazítani. Ne feledkezz meg a rendszeres testmozgásról – legyen az séta, úszás, futás, tánc, vagy egyéb mozgásforma. A mozgás olyan hormonokat szabadít fel a testben, amelyek önmagukban is hozzájárulnak a jóllétünkhöz. A dopamin, az endorfin és a szerotonin különleges örömkoktélhoz juttatják a testedet – mindezt a mozgásnak köszönhetően.
   Ugyanilyen fontos a meditáció, a lecsendesedés és a befelé fordulás, a relaxáció is. De lehet a repertoárodban zene, tánc, festés, egyéb kézműves tevékenység is – a lényeg, hogy ki tudj kapcsolni ezek alatt a tevékenységek alatt.
   
7. A jó kommunikációs készség rendkívül fontos. És itt a hangsúly a JÓ-n van. Nem azon, hogy sokat, vagy, hogy választékosan tudsz beszélni. Hanem azon a kétirányú folyamaton, aminek lényeges eleme az empátia, amikor képes vagy a szükségleteidet megfogalmazni, és előrevivő kérdéseket feltenni.
   
8. És persze ne feledkezz meg a jó problémamegoldó készségedről sem. Ebben az esetben is fontos, hogy legyen egy olyan készleted a rendelkezésedre álló technikákból, amelyeket tudatosan és szükség szerint tudsz alkalmazni. Mindenekelőtt maradj rugalmas és nyitott. Gyakran olyan módszereket kell alkalmaznod, amit korábban még nem, vagy ami nem tipikus a környezetedben.
   
9. Ünnepeld meg a győzelmeidet és gyakorold a hálát! A pozitív hozzáállás és optimizmus segít az erősségeidre koncentrálni, azokra, amiket már – akár a múltban mással kapcsolatban is – elértél vagy megtettél. Ezekből tudsz erőt meríteni olyankor, amikor ez nem jön könnyedén. Ilyen esetekben is jól jöhet a hálanapló – ez olyan lehet, mint egy fényképalbum: segít felidézni a szép emlékeket, a jót, amiért valóban hálás lehetsz.
   
10. Légy következetes! Fogadd el, hogy számos áttöréshez vagy eredményhez egyszerűen csak idő kell és kitartás. Az, hogy újra és újra végigcsinálj valamit. Egyszeri kiugró teljesítménnyel nem lehet tartós sikereket elérni. Attól, hogy egyszer megpróbáltad, ritkán lesz eredmény. Ha csak minden nap egyetlen lépést teszel előre az utadon, de azt nagyon is következetesen megteszed, akkor előbb-utóbb eléred a célodat.
    
11. Alakítsd az elvárásaidat! Kezdj neki úgy a feladatoknak, hogy azok sikerülhetnek. Hogy lehetséges a megoldásuk. Ha eleve abból indulsz ki, hogy ez egy halva született öltet, úgysem fog sikerülni, akkor valóban.”

+1 Légy kedves; szeress; segíts másoknak! Számomra ez volt a legmeglepőbb, amikor először olvastam erről Dr. David Hamilton oldalán. A stressz ellentéte ugyanis nem a nyugalom, a nem-stressz, ahogy gondolhatnánk. A stressz ellenpólusa a szeretet. A kedvesség. Az odafordulás másokhoz. Míg a stressz úgynevezett “stressz hormonokat” (kortizolt és adrenalint) generál a szervezetben, ami aztán igen káros folyamatokat indít el, az ezzel ellentétes állapot (többek között) oxitocint és nitrogén-oxidot állít elő. Ez pedig számos kedvező hatással bír: jó hatással van az idegrendszerre, a vérnyomásra, a kedélyállapotra, sőt, hosszú távon fiatalít is.

Lássuk be: a stressz tehát nem egy végzetes sorscsapás, amit el kell viselnünk – hatással lehetünk arra, hogy hogyan kezeljük ezeket a helyzeteket, és mi magunk is sokat tehetünk a helyes kezelése érdekében. Sőt, a megfelelő mennyiségű és intenzitású stressz számos előnnyel jár.

Vedd a kezedbe az életed, és ne darálódj be! Légy tudatos!