Úgy tűnik, hogy ha eddig nem az volt, akkor a reziliencia lesz 2020. új buzzword-je: az onlineosítás mellett ez a szó lett a legfelkapottabb. Reziliens szervezet, reziliens vállalkozás, reziliens vállalkozó – reziliens mindenki. Márminthogy rugalmas. Ami pedig nem árt, mert többnyire elmondhatjuk, hogy életünk során többet/gyakrabban ütközünk, mint azt eredetileg terveztük. Akkor pedig valószínűleg nem árt a visszapattanás képessége. Hajrá! Akkor ide minden nehézséget, mert ami nem öl meg, az megerősít! Vagy mégsem? Hiszen néha minden porcikánk tiltakozik, hogy még többet viseljünk el egy nehéz helyzetből. 

És valóban, ez az egyik legnagyobb dilemma, amivel találkozom a konzultációkon és coaching üléseken a “melyik hídon keljünk át és melyiket égessük föl?”. Vagyis: mikor kell még kitartani és mikor kell feladni? Mikor nem célszerű rugalmasan állni a helyzethez?

Reziliencia overload


Egyáltalán! Létezik olyan, hogy túl sok reziliencia? Van-e “reziliencia overload”? 


Mielőtt rátérek erre, először nézzük meg, hogy mi reziliencia, bár ha már követsz egy ideje, akkor biztosan találkoztál ezzel a kifejezéssel az oldalaimon. A reziliencia az eredeti állapot visszanyerésének a képessége. Fizikai tárgyról vagy objektumról beszélve az a képessége, hogy a behatás után visszanyeri az eredeti állapotát és alakját, anélkül, hogy tartósan sérülne.

A reziliencia gyakorlatilag a visszapattanás képessége. Bármilyen rendszerre igaz és használható: üzleti vállalkozás, egyéni, személyes rugalmasság, biológiai rendszer, ökoszisztéma – szóval szinte minden rendszer rugalmasságának meghatározását leírhatja. 

Azok a rendszerek, amelyek rugalmasak – egy külső behatás esetén képesek visszanyerni a behatás előtti állapotukat, képesek relatíve rövid időn belül folytatni a működésüket anélkül, hogy tartós sérülést szenvednének el. 

Ez elég remekül hangzik, igaz? Valódi erősség ez a cucc… Csakhogy – mint mindenből – a “túl sok” ebből is káros. Mert ahogy a bölcs indián mondja: 

– Mi a méreg?

– Bármi, amiből a szükségesnél több van, az méreg. Lehet az hatalom, lustaság, étel, egó, ambíció, hiúság, félelem, harag vagy bármi más.

– Mi a félelem?

– A bizonytalanság el nem fogadása. Ha elfogadjuk a bizonytalanságot, akkor kalanddá válik.

– Mi az irigység?

– Nem fogadjuk el a jót a másikban. Ha elfogadjuk a jót, akkor inspirációvá válik.

– Mi a harag?

– Nem fogadjuk el azt, ami felett nincs hatalmunk. Ha elfogadjuk, akkor toleranciává válik.

– Mi a gyűlölet?

– Nem elfogadni az embereket, ahogy vannak.”

Így tehát a “túl sok” reziliencia is méreggé válhat: hajlamossá tehet minket, hogy elérhetetlen célok mellet tartsunk ki a szükségesnél hosszabb ideig. Eredendően persze ünnepeljük azokat, akik merészek, hihetetlen célokat tűznek ki maguk elé – noha kutatások bizonyítják, hogy a legtöbben irreálisan sokáig foglalkoznak elérhetetlen célokkal – még akkor is, ha a múltbéli tapasztalat azt mutatja, hogy a célok elérhetetlenek (ezt hívják hamis remény szindrómának). A túlzott magabiztosság és a megalapozatlan optimizmus sarkallhat arra, hogy indokolatlanul sok időt és energiát vesztegessünk ilyen feladatokra. 

Ugyanígy – a sötét oldalon – gyakran megesik, hogy a nehézségtűrő képességünk is elfelejt jelezni: olyan egyértelmű nehézségekkel kapcsolatban vagyunk toleránsak, amelyek viszonylag könnyen orvosolhatók lennének. Rengetegen tűrik el az inkompetens főnöküket vagy az abszurd munkakörülményeket, mert kicsit túltolják a rezilienciát. 

Egészen röviden tehát: a reziliencia egy remek képesség – de ha túlzásba visszük, épp olyan károssá válhat, mint annak teljes hiánya. Ha már önmagunk, a munkahelyünk, a vállalkozásunk kárára vagyunk “rugalmasak” és vállalunk be vállalhatatlan értékeket, akkor nemhogy nem szolgál minket, de egyenesen kárt okoz. 

Érdemes tehát ezt is nagyon tudatosan és megfelelőképpen mérlegelve alkalmazni. 

Az, amiben most benne vagyok: szolgál-e engem? Erősödöm, épülök, fejlődök? Vagy csupán hamis illúziók mentén küzdök reménytelenül, ahelyett, hogy olyasmire fordítanék időt és energiát, ami közelebb visz a céljaimhoz?

FVM gondolat: bár a reziliencia hasznos, az indokolatlan kitartás dolgok mellett már káros lehet. 

A cikk következő két része a Fókusz.Hatékonyság.Coaching csoportban érhető el.

Please follow and like us:
error