Nagyobb szükséged van segítségre, mint gondolnád!

Sok csoportban benne vagyok, sok bejegyzést olvasok: a legtöbb azzal foglalkozik, hogy hogyan kattannak meg a népek a bezártságból, az összezártságtól, a home office-tól, a megváltozott körülményektől (és a sort nagyon, NAGYON hosszan lehetne még folytatni).  MEGVÁLTOZOTT KÖRÜLMÉNYEK   Az a helyzet, hogy az emberek kb. 90%-ának megváltozott az élete kisebb vagy nagyobb mértékben. Még akkor is, ha nem veszítette el az állását, ha nem az összeomló iparágak valamelyikében tevékenykedett, volt vállalkozása, vagy állt alkalmazásban. Akkor is, ha “csupán” önkéntes vagy kevésbé önkéntes home office-ba vonult.

man-4957154_640.jpg

Szóval, ha nem szembesült közvetlen megélhetési vagy egészségi problémával, közvetetten MINDENKIT érint ez a helyzet. Ha máshogy nem, hát az üzletek megváltozott nyitvatartása, a kijárási korlátozás, a nem, vagy sokkal nehezebben hozzáférhető egészségügyi, szépségipari és egyéb szolgáltatások révén.  (Csak hogy képben legyünk – statisztikai adatok: A köznevelés és felsőoktatás képzésein 1,8 millióan tanulnak. A 2019/2020-as tanévben Magyarországon 1 millió 838 ezer gyermek és fiatal vesz részt a köznevelés és a felsőoktatás különböző szintű képzéseiben. 330,5 ezer gyermek óvodai nevelésben, 723,5 ezer tanuló általános iskolai, 496,5 ezer tanuló középfokú oktatásban részesül. 2,5 ezer súlyos és halmozottan fogyatékos gyermek fejlesztő nevelés-oktatás keretében teljesíti tankötelezettségét. Felsőoktatási intézményekben 285 ezer hallgató folytat tanulmányokat.) Mivel az iskolák, óvodák, bölcsik szintén bezártak – annak a pár százezernyi gyereknek, akiknek napközben oktatási intézményben lenne a helyük, a napközbeni ellátásáról, oktatásáról, foglalkoztatásáról, egészségéről, étkezéséről is gondoskodni kell. A nagyszülői segítőhálózat kiesett, a szociális érintkezések száma a nulla felé konvergál – így a szokásos segítői körök sem jöhetnek szóba. Mindez persze anyu és apu napi munkája mellett (már ha az megmaradt).  Legtöbbünknek vannak idős (azaz a veszélyeztetett korba tartozó) rokonai vagy közeli ismerősei – akik jellemzően ugye számos krónikus betegséggel is küzdenek – szóval egyrészt az aggodalom, másrészt a karanténnak köszönhető hiányuk is nyomja a vállunkat.   

A sort persze még sokáig lehetne folytatni – az egyéni nehezítő tényezőkről már nem is beszélve. De a lényeget érted: nem lehetsz nem érintett ebben a helyzetben. Nem tudsz kívülálló maradni.  A megváltozott körülmények pedig azt jelentik, hogy kipottyantunk abból a megszokás zónából, ami napjaink nagy részét jellemezte (és igen: néha nyünnyögtünk is miatta, hogy micsoda unalmas, kiszámítható hétköznapok, bárcsak megváltoznának…). Csakhogy ez a kiszámíthatóság adta a biztonságot is – nem kellett aggódni se a feladataink, se a munkánk, se a gyerekek, se az idős rokonok miatt: ment minden a maga útján. Végülis az agyunk is erre van programozva: minél kevesebb új helyzet, minél kevesebb döntés, minél kevesebb kockázat – így elkerül minket a baj és a stressz.  STRESSZ   Szegény stressznek elég rossz a reputációja – pedig krízis helyzetben életet ment: vagy elfutunk a baj elől, vagy megküzdünk vele, vagy csendesen meglapulunk és megvárjuk, míg elmúlik a veszély. Csakhogy amíg az agyunknak ez a része dolgozik (az ősi hüllőagy), addig a sokkal fejlettebb neocortex “kikapcsol” – és bizony ez felelős a komplexebb, nem életmentő funkciókért. Ilyenek például a problémamegoldás, a kommunikáció, az empátia stb. Ez ugye praktikusan azt jelenti, hogy vagy stresszhelyzetet oldunk meg, vagy összetettebb problémát – olyan, mintha egy kétállású kapcsoló lenne az agyunkban: vagy egyik, vagy másik állásba lehet csak kapcsolni. 

hustle-and-bustle-1738072_640.jpg

  Ha tehát úgy érzed, hogy sarokba vagy szorítva, kényszerhelyzetbe kerültél és olyan dolgokat kell megoldanod (ráadásul tartósan), amikkel kényelmetlen foglalkoznod, ami lebénít, ami kiveri nálad a biztosítékot, akkor ez stresszreakciót vált ki belőled, és az előbb említett variációk közül fogsz dominánsan választani: házisárkány üzemmódba kerülsz: harcolsz, küzdesz, támadsz – látszólag ok nélkül is, de mint tudjuk a stressz éppen elég ok erre. Esetleg elmenekülsz az adott helyzetből – nem feltétlen fizikailag (hiszen éppen ez az egyik legnagyobb probléma, hogy nem tudunk kilépni ebből a szituációból a karantén-helyzetnek köszönhetően), de érzelmileg mindenképpen eltávolodsz, halogatsz, elkerülsz minden stresszesnek tűnő eseményt. Vagy ledermedsz és képtelen vagy lereagálni dolgokat – még akkor is, ha érzed, hogy megfojt a helyzet, hogy rádtelepszik. Nos, ezek egyike sem túl konstruktív és bizony a tartós fennállásuknak súlyos következményei lesznek.   

Nem győzöm ilyenkor hangsúlyozni a TUDATOSSÁG fontosságát. Azzal, hogy tudatos vagy, azzal, hogy felismered, hogy mi folyik körülötted és mi történik veled, máris egy óriási lépést tettél a megoldás felé. Ha tudod, hogy mit kell megoldanod, a hogyan már sokkal könnyebben jön. Számos eszköz és módszer létezik ugyanis, amelyeket tudatosan alkalmazva kezedben érezheted a kontrollt és valójában tágíthatod a megszokás zónádat.   

Csak nagyon zárójelben jegyzem meg, hogy ugyanezek nem-krízis helyzetben is szolgálnak téged: a fejlődésedhez is megfelelő eszközök, ezért egyszerűen csak építsd meg a mindennapjaidba.  

WARNING! Vagyis figyelmeztetés – ezek a megoldások nem kaphatók a boltban, nem rendelhetők interneten keresztül. Kell hozzá némi önreflexió, tudatosság, rugalmasság. Kaptunk egy lehetőséget arra, hogy házon belül (vagyis önmagunkban) nagyot fejlődjünk. A legtöbb fejlődés ugyanis belülről fakad. Lehet, hogy a kényszerítő vagy kiváltó körülmény az kívülről jött, de megoldani a saját fejlődésünkön keresztül tudjuk. A többieken amúgy sincs programozható felület: csak megnyomom a gombot és mostantól csodásan együttműködő, támogató és minden más…   

A változás tehát úgy kezdődik, hogy elfogadom: EZ EGY MEGVÁLTOZOTT HELYZET, AMI MÁS/ÚJ MEGOLDÁST KÍVÁN. Amit eddig csináltam, minden bizonnyal az is jó volt, de az egy másik élethelyzetben szolgált engem. Mivel megváltoztak a szabályok, változtatnom kell nekem is.  Sok mindent célszerű ilyen kor elengedni, új sztenderdeket felállítani. Sokaknak új szakmákat kell hirtelen megtanulni: tanító néni, óvó néni, pék, korrepetitor, házi ITs, logisztikus – mindez természetesen a meglévő feladatokon túl. Mivel maradt a napi 24 órás leosztás – így nem az lesz a kérdés, hogy mi mindent tudunk még beleszuszakolni a napunkba, hanem az, hogy mi a prioritás. Mi az ami belefér, és mi az “elégséges szolgáltatás” az adott prioritási területen. NEM KELL MINDENT MEGOLDANI. Nem a mi feladatunk.   

A korona vírus globális szinten is gyönyörűen tanít minket az összefogás fontosságára – de ugyanígy mikroszinten is újra kell ezt gondolni. Kit milyen feladatba lehet bevonni, hogyan lehet azokat átstrukturálni.   

Azért is kincs ez a helyzet (még ha nem feltétlenül is érzed most annak), mert rengeteg dolgot taníthat nekünk. Mi fontos és mi kevésbé? Mi mindent tudunk átvészelni, megtanulni, jobbítani? Nehézségek nélkül nem sokat fejlődnénk – csak kevesen merészkednének ki az ismert, megszokott területről, ha nem kényszerülnének rá. Pedig hát ott történnek a csodák… Ha arra fókuszálsz, hogy miért nem fog ez működni, hogy mitől megoldhatatlan, akkor erre fogsz megerősítést kapni: tudni fogod az összes olyan módszert, ami teljes kudarc, az összes lehetőséget, ami mégsem lehetőség, csak hamis illúzió. Én azonban éppen ennek az ellenkezőjére biztatlak: keress megoldást!  

COACHING SZEMLÉLETŰ MEGOLDÁSOK

Ha te is így gondolod, hogy ez egy lehetőség, akkor a teljesség igénye nélkül felsorolok néhány coaching szemléletű megközelítést. Emeld be az életedbe azt, ami szolgál téged – de ne dobj el semmit a listáról anélkül, hogy nem gondoltad volna át a lehetőséget vagy a hasznát. Nincs egyetlen jó megoldás, megoldáskombinációk vannak.   

1. Célok, értékrend – tudd, hogy merre tartasz Kaptál egy új helyzetet – könnyen lehet, hogy újra kell tervezned a korábban kitűzött célokat. Vagy az odavezető utat. Vagy mindkettőt. Én év elején elkészítettem a Vision Board-omat (a szokásos éves célkitűző táblámat sok-sok képpel) – most újra tudatosan ránéztem, és azt hiszem, kukázhatom az összes utazási célomat – meg egy sereg másikat is, de az alapvető értékek megmaradnak. Ezek a vezérlőelvek – ezek mutatják meg a HOGYAN-t a célhoz.  Mivel csak rövidebb időszakok beláthatók ebben a helyzetben – fókuszálj a rövidebb célokra. Ha összhangba tudod hozni a nagy ÁLOM CÉLODDAL (erről is írok a Citromfacsaró c. könyvemben), akkor még jobb. Mindenesetre legyél elég konkrét, pontos – határozz meg mérhető célokat is: mégiscsak tudni kell, hogy elérted, vagy sem!   De még ennél is legyél konkrétabb, ha nehéz helyzetben érzed magad az önkéntes karantén miatt: tűzz ki heti célokat. Meg napi célokat is. Így érzed, hogy tettél valamit, ki tudod pipálni a nap végén. És nagyon sok dolog csak tudatos tervezéssel fog beleférni a napjaidba. Én ugyan nem tudom, hogy kinek lett most annyi ideje, hogy rizsszemeket számolgat unalmában (nem az én környezetemben élnek….) – de még ők is hasznos egységekre tudják osztani az idejüket, ami sokkal átláthatóbbá és hasznosabbá teheti ezt az időszakot. Könnyebb egy időegységet nyelvtanulásra, vagy könyvolvasásra fordítani, mert annak látom a végét, mint általában olyanokat tervezgetni, hogy majd elkezdek tornázni, de se időtartam, se cél, se konkrétum, se eredmény, se…. semmi nincs meghatározva. Belátható, hogy ezt elég nehéz lesz megvalósítani. Ha pedig amúgy is zsonglőrködsz az időddel, akkor a napi tervezést egyenesen neked találták ki. Nézd is meg a következő pontot!

2. A célok elérését támogató szokásrendszer Remek dolog a cél kitűzése (pl: csak éljük túl ezt a hetet….!), de ha nem teszed automatikussá az odavezető utat, kisebb eséllyel fog bekövetkezni, mintha erős szokásrendszer támogatná.  A szokásrendszer alapja a napi tervezés. Ez lehet, hogy dedósnak tűnik, de nagyon megkönnyítheti az olyan élethelyzeteket, mint ez a mostani. Ha nemszeretem feladatról van szó, akkor a rászánt időkeret vége megment minket a további szenvedéstől, mégis tettünk lépéseket a megvalósításért. Ha pedig flow élményt okoz – de mondjuk emiatt elmaradna egy sereg más lényeges dolog (mint pl a főzés vagy a torna), akkor emiatt kell korlátot szabni.  Mint tudjuk, a gyerekeknek életmentő egy kiszámítható napirend. Igen, néha tiltakoznak ellene – de a kiszámíthatóság a lényeg. Nem kell kegyetlennek is lennie :). Meg hát saját igényeinkre is szabhatjuk – nem feltétlen kell nyolckor leülteni a gyereket virutális matek órára, ha nincs mondjuk jelenése a képernyő előtt. De a matek órát be kell tenni a feladatok közé – mert hogy dolog van vele.    A minket szolgáló szokások kialakítása nem feltétlenül egyszerű – de hihetetlen ereje van, hogy nem kell arra külön energiát fordítani, hogy meggyőzzük magunkat, hogy mégis csak el kell végezni azt a feladatot. A napi fogmosás sem feltétlenül örömteli vagy vágyott dolog gyerekkorban – de automatikussá tehető és kevés felnőttnél látom, hogy külön rá kell gyúrnia a tiszta fogakra.  Szokás az, ami robotpilóta üzemmódban (külön gondolkodás és tervezés nélkül) is megy. Ha csak egy-egy jó szokást alakítunk így ki, ami aztán elkísér minket életünk végéig, már akkor megérte ezt végiggondolni.  Ha csak egy ilyet kellene bevezetned, mi lenne az? Napi 15 perc vezetett meditáció? Napi 20 perc torna? Napi új beszélgetős-megosztós esti rituálé a vacsi után?   

3. Tudatos énidő Ennek a fontosságát nagyon gyakran leértékeljük, pedig hát kulcs fontosságú a jóllétünkhöz. Főleg nőknél jellemző, hogy hátulra sorolja magát, “majd, ha jut magamra idő” – alapon töltekezik. És igen sokszor bizony nem jut magunkra idő. Legalábbis akkor, ha magunk elé sorolunk mindenki és minden mást. Mondjuk a teregetést, a mosogatást, a gyerek háziját, az ember kedvenc sütikéjét, nasiját.  Csakhogy abból tudunk adni, ami nekünk is van. Üres korsóból nem tudsz inni adni másoknak. Ha nem töltöd vissza a rendszert, akkor kimerülsz. 

tea-381235_640.jpg

  Nem, ez nem önzés. Ez tudatosság. Ha te nem vagy jól, előbb-utóbb senki sem lesz jól körülötted. Ha befordulsz, beszűkül körülötted is a világ – és ez a beszűkült tudatállapot vezet a depresszióhoz és más nemszeretem állapotokhoz. Sokan többet foglalkoznak az autójukkal, mint saját magukkal. A kocsit ugye elviszik szervizbe, ha kezelésre szorul, de magukra nem fordítanak időt.    Ehhez persze nem árt tudni, hogy mi tölt fel. Mi az, ami visszahoz a mélyből, amitől újra lesz energiád? Ha ez most nem megvalósítható, akkor mi az alternatívája? Lehet, hogy ennek a megvalósításához is segítségre lesz szükséged. Ha így van, akkor kérj segítséget. Mindenesetre keress valamit, ami kikapcsol és feltölt – ezt építsd meg a mindennapokban, mert egy darabig ugyan hajlik az ág is, de egy pont után törik – és onnan nehéz visszahozni bármit is.   

4. Testmozgás Tudom, hogy tudod, hogy ez fontos. De tudni és cselekedni egészen más. Ha eddig nem volt a mindennapjaid része a mozgás, akkor kezdd el beépíteni – a mozgás ugyanis olyan hormonokat szabadít fel, amelyek megvédenek minket, erősítik a szervezetet, de ezen felül jobb lesz a közérzetünk is. Rengeteg járulékos haszna van – csak piszok nehéz hozzákezdeni, ha eddig nem csináltad.  Ha most azt mondod, hogy “mozgok én eleget, mire megcsinálom az összes dolgomat” – akkor azt mondom, hogy bizonyára így is van, de pont a boldogsághormonok nem termelődnek ilyenkor.    Szóval a testmozgásnak kettős haszna van: nyilvánvaló, hogy jót tesz a testünk karbantartásának, az egészségünknek, ugyanakkor lelki egészségjavító hatása is van (és tagadhatatlan, hogy ez most kiemelten fontos!) – mivel mozgás során a szervezetben különleges hormonkoktél készül. A dopamintól tettre késznek és feldobottnak érezzük magunkat, a szerotonin felel a kényelemérzetért, az eufóriáért, de még az empátiáért is, az endorfin pedig erősíti az immunrendszert, csökkenti a stresszt és lassítja az öregedést is.    Tele van az internet ingyenes online órákkal (jóga, pilátesz, ilyen-olyan erősítő, formásító, miegymás), de csak úgy a magunk örömére vagy a gyerekkel is mozoghatunk. A rendszeres (tempós) séta is jó lehet, vagy a futás. Lehetőség biztosan van – inkább a megvalósítás szokott kérdéses lenni.   

5. Tanulás Ez részben azért van, hogy ne csavarodjunk be, részben pedig azért, hogy közelebb kerüljünk a céljaink megvalósításához. Nem fog mindenki online festőtanfolyamra meg online programozómatematikus képzésre beiratkozni és sikerrel abszolválni mindezt, de lehet, hogy ez egy remek alkalom arra, hogy végre elindulj egy úton, amit már régóta terveztél. Ha nincs jobb kifogásod, mint a “jaaaaj, ne most, végre pihizhetek kicsit”, akkor ugyancsak érdemes végiggondolni, hogy valódi elkötelezettség volt-e a tanulás iránti vágyad, vagy csak áltattad magad és minden létező kifogást megtalálsz és megtaláltál, hogy miért nem tanulsz. Elkötelezettség alatt olyasmire gondolok, mint A boldogság nyomában c. filmben láthatunk: ahogyan  Christopher Gardner tanul: tulajdonképpen a túlélésükért, az életükért, a fennmaradásukért.    Nem, nem kötelező tanulni most sem, ahogy máskor sem – de az agy is kicsit úgy működik, mint minden izmunk: ha nem tartjuk karban tanulással, akkor berozsdásodik, ellustul és később még nehezebb működésre bírni. Ezért csak fontold meg: tudsz-e, akarsz-e tanulni.  Bár egy vagy annál több kiskorúval a háztartásban nem egyszerű feladat, de sokan ún. “arany órával” kezdik a napot – ebben van meditáció vagy mindfulness (lásd a következő pontot), némi testgyakorlás (mondjuk nyújtás, jóga) és olvasás (valamilyen építő, fejlesztő műből).    

6. Mindfulness  Mindfulness – azaz tudatos jelenlét. Bár ennek mindig, minden körülmények között fontos szerepet kellene kapnia az életünkben – ilyenkor, amikor fenekestül fordult fel az életünk, amikor semmibe tűnnek már-már elérhető közelségben látszó dolgok, és szertefoszlanak eredmények, álmok, komplett rendszerek, nos, ilyenkor még nagyobb jelentősége van annak, hogy tudatosan maradjunk benne a pillanatban.    Bár egyre ismertebb a fogalom itthon is, kezdjük azért a mindfulness megértésével.   Dr. Jon Kabat-Zinn, az MBSR módszer kidolgozója szerint: „a tudatos jelenlét azt jelenti, hogy teljes figyelmünkkel, ítélkezésmentesen fordulunk a jelen pillanat felé.”    Remek – és mit kezdjek ezzel én? – kérdezheted. Nos, mielőtt kidobnád az ablakon ezt a technikát, tudnod kell, hogy egyrészt ez többezer éves múltra tekint vissza – a gyökerei Buddha tanításáig következők vissza, de szinte minden vallásban és misztikus hagyományban megtalálhatóak voltak azok a tanítások és gyakorlatok, melyek a jelen pillanat tudatos megélésére és a figyelem összpontosítására helyezték a hangsúlyt, a keresztény kontemplációktól kezdve a mohamedán szufikon át a hindu jógik-ig. De ez nem formális meditáció és nem formális vallásgyakorlás: sokkal több és sokkal kevesebb annál: az élet megélésének egy módja. Ezáltal nem tagadjuk a különböző történéseket az életünkben, hanem megfigyeljük, és nem adunk nekik előjelet. “Csupán” megéljük azokat. Belemerülünk.  Tehetjük ezt egy rituálé során is (buddhista meditációk), de tehetjük egy séta során is. Követhetünk vezetett meditációt vagy egyszerűen elcsendesedve figyelhetünk befelé. A módja mindegy, a megléte a fontos.   

7. Közösség Ha az előző dolgok sehogyan sem rezonáltak veled, és mindre hangosan felhorkantál, akkor ezt az egy dolgot tartsd meg: ez legyen ott masszívan az életedben. Főleg most.  Ideig-óráig el lehetünk magunkban, és ez fontos is, meg minden (igen, főleg az introvertáltként kategorizáltaknak életmentő is), de a közösség megtartó ereje hihetetlenül felértékelődik az elszigeteltség esetén. 

teamwork-2198961_1920.png

  Biztosan tudod, hogy régen, amikor sokkal kisebb (vagyis hogy mégis nagyobb) közösségekben éltek az emberek, akkor az életben maradásuk záloga az volt, hogy részei-e ennek a közösségnek. A kirekesztésük felért egy halálos ítélettel – nem csak fizikailag volt csaknem képtelenség megmaradni, megküzdeni a nehézségekkel, de lelkileg is. Az sem véletlen, hogy a börtönöknek is a legsúlyosabb büntetés a magánzárka.  Sok gyermekkori trauma alapja nem feltétlenül a fizikai bántalmazás (persze: az is), hanem az érzelmi depriváció. Az érzelmi megfosztottság.    A közösség az, ami hálóként megtart és felemel, amikor zuhanunk, amikor nincs erőnk kapaszkodni. Nagyon fontos, hogy legyen ilyen körülöttünk. A legkézenfekvőbb a család – de az most nagyon gyakran csak mikroközösségként van jelen, a nagycsalád most éppen nem tud megtartani, merthogy az idősebbeket kell a külső hatásoktól védeni.  Olyan közösségekre van szükséged, akik hasonló helyzetben vannak, vagy akik már előrébb járnak ugyanazon az úton, ahol te most jársz, vagy vannak mások, akiket esetleg te tudsz támogatni.  Rendkívül felemelő az az érzés, hogy beszélhetsz a gondjaidról, az értő fülekre talál, sőt, még tanácsokat is kapsz. Ne tartsd magadban a kérdéseidet, keress megoldást. Onnan tudod, hogy jó közösségben vagy, hogy támogatást és figyelmet kapsz. Használd ezt ki! Csak a szuperhősök dolgoznak egyedül – mindenki másnak szüksége van csapatra. (Na jó, még a szuperhősöknek is!)  

8. Hála, fókusz, figyelem Nos, a hálától sem pattannak helyre azonnal a dolgok, nem söpri ki a vírust a világból – de neked enyhülést adhat a gondjaidra, ha találsz olyan dolgokat nap mint nap, amelyek tagadhatatlanul pozitívumként jelennek meg az életedben. A hála annak elismerése, hogy vannak pozitív dolgok a világban és ennek forrása rajtunk kívül van. A hála nem más, mint egy tudatosan meghozott döntés. Ha minden este összeírod azt a három dolgot, amiért hálát tudsz adni (hogy mondjuk senki nem betegedett meg a családodból, hogy együtt megoldottatok egy nehézséget, hogy szép idő volt és ki tudtatok menni sétálni, hogy van munkád, hogy egészséges vagy, hogy elkezdtél egy régóta halogatott feladatot, stb.), akkor látni fogod, hogy bár számos nehézség akad, de azért nem minden sötét és kilátástalan.    Azért is fontos ez, mert az agyunk is úgy működik, mint egy számítógép: amit beleprogramozunk, azt végrehajtja. Ha olyan feladatot adunk neki, hogy keressen jó dolgokat, akkor keresni fog. Amire a figyelmünk irányul, az fog növekedésnek indulni. Ez nyilvánvalóan nem a nehézségek tagadása – hanem egy olyan program, ami folyamatosan megoldás üzemmódban működik. Fordítsd a figyelmedet azokra a dolgokra, amelyekre hatásod van – és változtass rajtuk, ha szükséges. Amire nincs hatásod és folyamatosan azokra fókuszálsz, akkor a tehetetlenség érzése is eluralkodik rajtad.   

9. Alakítsd az elvárásaidat Sokan erős elvárásrendszerrel futunk neki az évnek, időszakoknak, gondosan tervezünk, felállítjuk a játékszabályokat – aztán ha nem működik, akkor egyrészt megzuhanunk (az elvárásban kódolva van a csalódás is, ugye…), majd újult erővel nekivágunk a megvalósításnak. “Biztosan nem dolgoztam elég keményen” felkiáltással még több energiát tolunk a megvalósításba. Pedig lehet, hogy csak az elvárásainkon kellene csiszolni. Lehet, hogy egy célt több úton is el lehet érni. Hogy a hozzárendelt idő nem volt elég átgondolt, fals feltételezéseken alapult, és így tovább.    Ilyenkor a legjobb, amit tehetünk, hogy felülvizsgáljuk az elvárásainkat. Most hirtelen rengeteg dolog versenyez a figyelmünkért és az időnkért. Megszaporodtak a tennivalók – a több feladat pedig azt jelenti, hogy az adott időkerettel nem lehet ugyanolyan szinten elvégezni a dolgokat. Vagy szakértelem hiányában.  Fogadjuk el, hogy ha napi 24 órában együtt vagyunk, akkor nem lesz mindig csillogó-villogó az egész ház. Ha háromszor annyi ételt készítünk, mint más napokon, akkor az több idő is. Ha tanítani is nekünk kell, bár se tudásunk, se türelmünk hozzá, akkor az az eredményben is meglátszik majd.  Kérdezd meg azért magadtól: mennyit fog számítani egy év vagy öt év múlva, hogy rendeltem az ételeket (ha utálsz főzni). Mennyit számít majd, hogy nem porszívóztál ki minden nap? Mennyit számít majd, hogy lazábbak lettek az otthoni tanulások? Mennyit számít majd, hogy nem 120%-on oldod meg a feladataidat, csupán az elégséges szinten? Ahol tudsz csökkentett üzemmódban is dolgozni, ott tedd meg.  És ehhez lehet, hogy szükséged lesz egy coach-ra is.    

10. Coaching A coaching varázsszer, ami avatott kezekben csodát tesz. A coach olyan független, külső szemlélő, aki nem részese a folyamataidnak, egészen más szemszögből tud ránézni a történésekre, ugyanakkor jövőfókuszú a szemlélete, ezért abban tud segíteni neked, hogy előrébb juss az utadon. 

mentor-2062999_640.png

  Amikor benne vagy a katyvaszban, össze vagy zavarodva, vagy egyszerűen csak nem látod a megoldást, mert annyira része vagy a helyzetnek, a képnek – akkor nagy segítség egy jó coach: ő keretet tud adni a történéseknek, segít, hogy eltávolodj a konkrét helyzettől, hogy lásd az összképet. Így könnyebb lesz döntést hoznod. De nem csak a döntésben segít: ott van melletted ezen az úton és olyan eszközökkel segít, amivel megtalálod a saját megoldásodat.   

“Boldog békeidőkben” is fontos, hogy együtt dolgozz egy coach-csal, de ilyen alattomosan embert próbáló időkben egyenesen kötelező.  Ha még nem dolgozol együtt ilyen szakemberrel, akkor menj föl a netre és keress egyet: olyat, aki szimpatikus neked, aki bizalmat ébresztett benned, akivel tudsz és akarsz őszinte lenni. A coachok nagyrésze is elérhető már online – a karantén tehát nem lehet akadály.   

Nos, tényleg a teljesség igénye nélkül mutattam néhány szempontot, amelyek átkeretezhetik a jelenlegi kritikus helyzetet. Próbálj meg úgy tekinteni erre az időszakra, mint egy leckére: mit tudsz belőle tanulni, miben tudsz fejlődni, hol tudsz változtatni. Könnyen lehet, hogy óriási felismerések várnak rád!  

Végezetül pedig egy rövid történet, amit egy konferencián hallottam:  Londonban felújították az egyik metróvonalat, így néhány állomást ideiglenesen lezártak, az utasoknak pedig átmenetileg más útvonalakat kellett keresniük, hogy elérjék az úti céljukat. A rendszeres ingázók utazási szokásait is felmérték és kiderült, hogy amikor újra átadták a lezárt állomásokat, akkor a korábbi utasok 90%-a automatikusan visszaállt a régi utazási szokásaira, ugyanúgy ment a munkahelyére, iskolába, stb.  A fennmaradó 10% azonban nem tért vissza a korábbi útvonalra – a lezárás alatt talált jobbat, gyorsabbat, kézenfekvőbbet.  Mit jelent ez? Hogy valószínűleg korábban egy kevésbé optimális útvonalon járt, amit soha meg sem kérdőjelezett, szokásvezérelt módon – talán éveken át – hosszabb vagy macerásabb módon jutott a céljához. A változás viszont kibillentette ebből, és felismerve a lehetőséget új megoldást keresett. Jobbat talált.   

Te vajon találsz-e jobb utat az eddigi megszokott helyett? 

Please follow and like us:
error